Tereptan jegyzet

(Kiegészítő segédanyag az SZTE JGYTFK TSTI túrisztika tábor elméleti ismereteihez)

(Szerkesztette Béres Sándor főisk. adj.)

1. A tereptan meghatározása
2. Terep fajták
3. Egyszerűbb mérések a terepen
4. A világtájak megállapítása
5. A tájoló
6. Tájékozódás a terepen tájolóval, térképpel
7. Térkép ismeret

1 A tereptan meghatározása

 [elejére]

A tereptan a térképészet tudománynak egy alkalmazott, gyakorlatias ága. A turista tereptan a terep és térkép megismerésére szolgál, részletesen foglalkozik:

• a terep jelentőségével, sajátosságaival;

• a terepen történő tájékozódással;

• a térkép ismeretével, olvasásával, felhasználásával;

• túrák alatt szükséges egyszerűbb vázlatok készítésével.

Def.: A terep földünk felszínét a rajta található természetes és mesterséges tereptárgyakkal terepnek nevezzük.

2 Terep fajták

[elejére]

Tereptani szempontból

1. Tereptárgyak szerint - (erdős, fás, puszta, mocsaras, beépített)

2. Domborzat szerint - (sík, dombos, hegyes)

Turista szempontból

1. Mozgás szerint – (összefüggő, részben átszeldelt, átszeldelt)

2. Megfigyelés szerint – (nyílt, részben fedett, fedett)

3 Egyszerűbb mérések a terepen

[elejére]

3.1 Távolságbecslés

1. Távolság meghatározás tereptárgyak alapján;

2. távolságbecslés tárgyak látszólagos szögméretei alapján;

3. távolság becslés távcsővel;

4. távolságbecslés lépésméréssel, kakas járással.

3.1.1 Távolság meghatározás tereptárgyak alapján

A tereptárgyak alapján történő távolságbecslés milliméteres vonalzó segítségével történik. Ehhez azonban ismernünk kell az adott tereptárgy méretét, magasságát, vagy szélességét. A vonalzó segítségével az eljárás a következő: Tartsuk a vonalzót a szemünk elé kartávolságra, szemünktől kb. 60 cm-re. Olvassuk le a vonalzón milliméterekben a tereptárgy látszólagos magasságát, vagy szélességét. A tereptárgy és köztünk lévő távolságot a következő egyszerű képlettel tudjuk kiszámítani:

ahol s a tereptárgy távolsága (cm-ben), m a tárgy általunk ismert cm-ben vett magassága, (vagy szélessége), sz a vonalzón milliméterrel mért látható magassága, (vagy szélessége). (1. ábra)

 Például: a terepen levő 4m magas telefonoszlop a vonalzón 6mm-t fed, tehát az oszlop távolsága:

3.1.2 Távolságbecslés tárgyak látszólagos szögméretei alapján

Látszólagos szögméret alapján történő távolságbecslés megértéséhez ismerni kell a hossz és szögértékek összefüggését. Képzeljük magunkat egy olyan kör középpontjában, amely keresztül halad azon a tereptárgyon, amelynek a távolságát meg akarjuk határozni. Az ilyen kör sugara egyenlő a távolsággal (r vagy s ).

A geometriából tudjuk, hogy az ilyen kör kerülete (k) kb. hatszor (pontosabban 6,28-szor) hosszabb a sugárnál (r vagy s). Ha a kör kerületét felosztjuk 6000 egyenlő részre, amelyet a szögmérések mértékegységének veszünk és vonásnak nevezünk (v) akkor az ilyen beosztás hossza egyenlő:

, ebből k = 6 s-el, tehát az eredmény:  

vagyis a kerület 1/6000 része egyenlő egy vonással. A vonásmérésnél az elfogadott olvasási és írásmód az, hogy külön mondjuk, illetve írjuk az ezres és százas vonásokat, utána pedig (írásnál kötőjellel) a tízes és egyes vonásokat. Ha nincsenek ezresek, százasok, tízesek és egyesek, akkor ezek helyét nullával pótoljuk. A szögek olvasása a következő

A vonásrendszer előnye a fokrendszerrel szemben az, hogy lehetővé teszt a gyors és könnyű áttérést a szögmérésről a távolságmérésre és fordítva. Ezért főleg a távolságok meghatározásánál használjuk. Az előző képletből kiindulva a vonás fogalmából következik, hogy egy vonás hossza egyenlő a távolság ezred részével. Természetesen két vonás vagy három vonás esetében is fennáll ez. Így az ív hosszát vonásokkal a következő képlettel fejezhetjük ki:

Kis szögeknél, amelyeknek értéke a 300 vonást nem haladja meg, az ívet és annak megfelelő érintőt egyenlőnek vehetjük. Ezt az érintőt jelöljük m-mel. (2. ábra) Ha az előző képletbe az i helyébe m-met írunk és a képletet arányosságra átalakítjuk, akkor:

m : s = v : 1000

Ezt az arányosságot vonásképletnek nevezzük. Ebből az arányosságból akár a r-t, akár az m-et ki tudjuk számítani, attól függően, hogy távolságot vagy tárgy magasságát, akarjuk megtudni. Ha a távolságot, akarjuk meg határozni a következő képlettel tehetjük:

Ha a magasságot akarjuk meghatározni, akkor

Ez utóbbit képlettel csak akkor használjuk, ha a vonásszög nagysága nem haladja meg a 300 vonást. Például: - az előzőekben ismert 4m magas telefon oszlopot 0-10 v alatt látjuk, határozzuk meg a távolságot:

Ha összehasonlítjuk a kapott eredményt az előzővel, azt látjuk, hogy a vonásképlet alkalmazása gyorsabb és sok esetben pontosabb is. Például: a tőlünk 200 m-re levő fát 0-40 v alatt látjuk, mennyi a fa magassága?

A leírtakból láthatjuk, hogy gyorsan és egyszerűen tudunk a terepen távolságokat meghatározni, amit kis gyakorlással hamar elsajátíthatunk. 

3.1.3  Egyszerűbb eljárások a tárgyak látszólagos vonásértékének megmérésére

3.1.3.1 Látcsővel

Ismeretes, hogy a legtöbb látcső látómezejében vonásbeosztással ellátott szálkereszt van. A látómező rajzát a 4. ábra mutatja. Az ábrán egy kis beosztás nagysága 2 vonásnak felel meg, minden ötödik beosztás nagyobb, ezek a tízes beosztások. Ezen nagyobb beosztások közül minden második számot kap, így a beosztás fölé írt 2-es szám 20 vonást jelent, míg a 4-es 40 vonást és így tovább.

A tereptárgyak szögértékének megméréséhez irányítsuk a látcsövet a tereptárgyra, olvassuk le a tárgyat fedő beosztásokat. A kapott beosztások leolvasását vonásokban fejezzük ki.

Pl. a csúcson a gúla magassága 4 m. A gúlát a látcső függőleges beosztásának 2 és 1/2 beosztása fedi. (lásd 3. ábra) Mennyi a rúd távolsága?

Mivel a szálkereszt egy beosztása 2 vonásnak felel meg, tehát a rudat 5 vonásnak megfelelő szögben látjuk. A rúd távolsága tehát a következő:

3.1.3.2 Vonalzóval

Látcső hiányában szögmérésre beosztással ellátott vonalzót is használhatunk. A vonalzóra a beosztásokat legcélszerűbb 0,6 mm-ként felszerkeszteni. A szögek mérésénél ezt a vonalzót szemünk magasságában nyújtott kartávolságra kell tartanunk, azaz szemünktől átlagosan 60 cm távolságra. (lásd. 4. ábra)

Ilyen feltételek mellett, minden beosztás egyenlő 1/1000 távolsággal, szemünktől a vonalzóig (60cm : 1000 = 0,6 mm). Így ha a beosztást, mint 60 cm sugarú ívet tekintjük, megállapíthatjuk, hogy minden beosztás egy vonásnak felel meg. Tehát a megfigyelt tárgy látszólagos szögnagysága vonásokban egyenlő a tárgy vonalzón mért beosztásainak számával.

Pl.: a két szomszédos telefonoszlop közötti 50 m-es távolságot a vonalzón 80 beosztás fedi. Mennyi az oszlop távolsága?

Sok esetben túránk alatt sem látcsövünk, sem 0,6mm-es vonalzónk nincs. Ilyen esetben a szögek vonásokban való méréséhez használhatunk bármilyen mm-es beosztású vonalzót is. Ennek használata megegyezik az előbbivel, de az ilyen vonalzót szemünktől nem 60, hanem 50 cm-re kell tartani. Ebben az esetben 1 mm 2 vonásnak felel meg.

3.1.3.3   Kéznél levő tárgyakkal

Amennyiben semmiféle segédeszköz nem áll rendelkezésünkre, akkor felhasználhatunk bármilyen más, kéznél levő kisebb tárgyat, vagy ujjunkat, tenyerünket stb. amelyek méreteit vonásokban ismerjük. Ennél ügyeljünk arra, hogy mérésnél a tárgyat vagy ujjunkat 60 cm kartávolságra vigyük szemünktől és ezek segítségével, összehasonlítással határozzuk meg annak a tárgynak szögértékét, amelynek a távolságát meg kell állapítani. A keresett távolságot a már ismert képletből számítjuk ki. Bármilyen kéznél levő tárgy szögértékét könnyen megkaphatjuk úgy, hogy mm-es vonalzóval megmérjük. Arra ügyeljünk, hogy a 60 cm-re kinyújtott karnál 0,6 mm felel meg 1 vonásnak. Pl. a gyufásdoboz szélessége 36 mm, a szögmértékben ez megfelel 36 : 0,6 = 60 vonásnak. Hüvelykujjunk vas tagsága 40 vonás, egy ujjunk vastagsága 25 vonás, a ceruza vastagsága 10-11 vonás stb.

3.1.3.4 Egyéb módon

a) Lépéssel való méréssel. Itt elsősorban ismernünk kell saját lépésünk hosszát, illetve gyakorolni kell az egyenletes lépéssel, való járást, különösen kedvezőtlen feltételek mellett (hegyes terepen, hóban stb.). Saját lépésünk hosszát megállapíthatjuk így, hogy kijelölünk egy ismert távolságot (két km-kő közötti távolságot) és azt oda vissza lelépjük. A két mérés középarányosát vesszük. Lépéshosszunk ismeretében könnyen leléphetjük a keresett tárgy távolságát méterekben.

b) A távolság meghatározása a túra idejéből. Amennyiben ismerjük saját mozgásunk gyorsaságát, könnyen kiszámíthatjuk a megtett távolságot óránk segítségével. Pl. túránknál a menet közepes sebessége 5°-ig kb. 5 km/óra, míg 25°-ig kb. 2-3 km/óra, 30°-ig 1,5-2,5 km/óra stb.

c) Távolságok meghatározásának pontossága. Az itt ismertetett módszerek pontossága függ a turista gyakorlottságától, az adatok pontosságától, a meghatározandó távolságoktól és a mérések feltételeitől. Általában 600 m-ig a gyakorlott turista hibája nem haladja meg a távolság 10-15 %-át. Nagyobb távolságoknál a hibák elérhetik az 50%-ot is. A lépéssel mért távolságok hibája, egyenletes lépés és pontosan ismert lépéshossz esetén, átlagosan a mért távolság 2-4%-a.

3.2  Fontosabb tárgyak méretei

Befejezésül ismertetjük néhány tárgy hozzávetőleges méretét. Ezeknek a méreteknek ismerete lehetővé teszi, hogy a terepen különböző méréseket végezzünk.

• Közepes ember magassága 1,65m

• Lépés átlagos hossza 0,75 m

• Kinyújtott kéz átlagos hossza           0,6 m

• Személygépkocsi szélessége 1,5 m

• Személygépkocsi magassága 1,9 m

4  A világtájak megállapítása

[elejére]

4.1  Álláspont meghatározása tereptárgyakhoz, domborzathoz viszonyítva

•          egyedülálló fák koronái délről lombosabbak;

•          a Dunántúlon É széljárás az uralkodó;

•          egyedülálló fatörzs É-on mohás;

•          kivágott fák évgyűrűi É-on sűrűbbek;

•          a görögkeleti templomok keresztjei K felé néznek;

•          az erdőben lévő tisztások É-i szélein a fű sűrűbb;

•          egyes állatok földbe vájt lyukai D-re néznek;

•          télen a hó az építmények É-i oldalán vastagabb (hófúváskor ez a módszer nem használható).

4.2  Sarkcsillag segítségével

Éjjel az északi irányt a sarkcsillag segítségével határozzuk meg, amely kisebb eltéréssel mindig az északi irányban fénylik. Ennek alapján, ha arccal a sarkcsillag felé fordulunk, akkor előttünk lesz észak, hátunk mögött dél. A sarkcsillagot a kismedve csillagképben a következő módon találhatjuk meg:

a., keressük meg a Nagy Medve csillagképét és ebben a Göncölszekér jól látható 7 fényes csillagát.

b., Hosszabbítsuk meg képzeletben a Göncölszekér két hátsó csillagán áthaladó egyenest és erre az irányra rámérjük a két csillag közötti távolság ötszörösét akkor ott megtaláljuk a sarkcsillagot, amely valamivel halványabb fényű, mint a Nagy Medve csillagképben a Göncölszekér csillagai.

Ezzel a módszerrel a földrajzi északi irányt határozhatjuk meg 1-2 fokos eltéréssel.

4.3  Nap állása alapján

Magyarország közepes földrajzi szélessége (45 - 50°) alatt általában a nap 6-kor keleten, 12 órakor délen, 18 órakor nyugaton van. Így a nap állásából hozzávetőlegesen megállapíthatjuk a világtájakat.

Pl. délben az árnyékok pontosan É felé mutatnak. Így a nap delelésekor forduljunk úgy, hogy pontosan az árnyékunk meghosszabbítása irányába nézzünk akkor előttünk lesz az É irány.

Ez a módszer a földön nem mindenhol alkalmazható; pl. az egyenlítő környékén hiába keresi a tájékozódni kívánó turista a déli nap árnyékának irányát, mert a nap csaknem pontosan felülről süt. Figyelembe kell venni az évszakokat is, mert az előbb ismertetett időrendi sorrend csak március 21.-re (tavaszi napéjegyenlőség) és szeptember 23.-ra (őszi napéjegyenlőség) érvényes.

4.4  Óra segítségével

Tartsuk az órát vízszintesen és fordítsuk az óra kismutatóját a nappal ellentétes irányába úgy, hogy kismutató fedje saját árnyékát. A kismutató és a 12-es számjegy közötti szöget megfelezve, a szögfelezés iránya adja az észak – déli irányt (a nagymutató a műveletnél nem játszik szerepet).

Megjegyzés: Nyári időszámításkor mintegy 15 fokos a hiba lehetőség a "kismutatós" módszernél. A nap árnyéka nem mindig délben mutat észak felé. (+/-3-4 fok)

4.5  Tájolóval

A tájolóval történő világtájalt megállapításánál a mágneses északi irányt, kapjuk. Ugyanis a tájolóban elhelyezett mágnestű nem a földrajzi sarok felé mutat, hanem a föld mágneses sarka felé. Az északi sarok közelében levő mágneses sarok (Boothia-félszigeten) felé mutató irányt mágneses északi iránynak nevezzük.

5  A tájoló

[elejére]

5.1  A tájoló története

Túránk felszereléséhez mindenkor hozzátartozik a tájoló is. Úttalan terepen vagy sötétben, rossz, látási viszonyok közölt és általában a tájékozódásnál nélkülözhetetlen segítőnk. Hiába van a legrészletesebb és legújabb kiadású térkép a kezünkben, tájoló nélkül nem tudjuk végrehajtani feladatunkat.

Kis-Ázsia sziklás hegyeiben egyszer egy Magnisz nevű pásztor nyájából elvesztett egy bárányt. Annak keresése közben úgy érezte, mintha vasszegekkel kivert lábbelije és botja hegye a kövekhez tapadna. Így fedezték fel már az Ókorban a „delejes" ércnek a vasat magához vonzó tulajdonságát. De sem a görögök, sem a rómaiak nem tudták, hogy a fonálon szabadon függő, vagy a vízben úszó mágnes megmutatja a világtájakat.

A kínaiak viszont már 2700 évvel időszámításunk előtt ismerték a mágnesnek ezt a meglepő tulajdonságát és a Kínai utazóknak már olyan „delejes" hintóik voltak, amelyeken vízzel te1t edényben fába ágyazott, déli irányba mutató különleges alakú delejes lemezecske úszott.

Ezt a kiváló készüléket előbb az arabok, majd az európaiak ismerték meg a kínaiaktól. Az olasz tengerészek az úszó delejes lemezt csúcsra felfüggesztették és puszpáng dobozba foglalt mágnestűvel cserélték fel. (A puszpáng latinul = buxus.) A manapság általában használt „busszola" tájoló kifejezés valószínűleg ebbő1 ered. Valamivel később a doboz fenekét a mágnestű alatt felszerelték szélrózsával és ezt a készüléket irányfűnek (kompasz) nevezték. Később ezt bővítették és a mágnestűn kívül a környező tárgyak „megirányzására" alkalmas berendezéssel is bővítették, ezt tájolónak hívjuk.

Az iránytű megismerése óta széles kört nyert használata, amit az adatok sokasága is bizonyít. Így pl. 1675-ből származó feljegyzések szerint Nyikolaj Szpafarija, a külügyminisztérium tolmácsa, diplomáciai küldetésben Kínába utazott. Expedícióját tudományos apparátussal is felszerelték. Voltak velük „különböző csillagászati műszerek és iránytűk, amelyekkel meg lehetett állapítani az utak távolságát és meg lehet keresni az egyenes utakat..." Vagy pl. Teleki Sámuel, egyik nagy magyar utazónk meséli 1887 októberében a Kenya (Kelet-Afrika) megmászási kísérlete után: „A köd és az eső napközben minden tájékozódást lehetetlenné tett, egyedül az iránytűre voltam bízva."

A példák sorát lehetne felsorolni, amelyek mind a tájoló, mind az iránytű gyakorlatban való alkalmazhatóságának kiválóságát bizonyítják. Jelentéktelen kis műszer az iránytű és mégis olyan szolgálatot tett akár a természetjáróknak, akár a felfedezőknek, vagy a tudósoknak és bányászoknak, amely eredmények fontossága és jelentősége fordított arányban van egyszerűségével és könnyen kezelhetőségével.

Az eddigiekben szándékosan használtuk hol az iránytű, hol a tájoló kifejezést. Nézzük meg, mi a két meghatározás közötti különbség.

Az iránytű - rendszerint kör alakú szelencében elhelyezett mágnestű,, amelynek segítségével,, valamint, a szelence aljára rajzolt világtájirányokkal a fő és esetleg a mellék világtájak hozzávetőleges pontosságú irányait határozhatjuk meg. Az iránytűt a természetjárók általában már nem használják.

A tájoló - beosztással ellátott szelencében elhelyezett mágnestű, amelynek a segítségével a fő világtájakat meghatározhatjuk és vízszintes szögeket (azimutokat) mérhetünk. A szelence beosztása lehet fok, vonás vagy kompaszvonás.

A ma forgalomban levő fokbeosztásos tájolókat általában a természetjárók, a vonásbeosztásúakat a katonák és a turisták is, a kompaszvonásos tájolókat pedig a tengerészek használják. Ez a meghatározás természetesen csak általános. Köztudomású, hogy pl, a szovjet Adriánov-kartájólón mind fok-, mind vonásbeosztás is található. Mindenesetre bármilyen tájoló is kerül a kezünkbe (Patent-Bézárd, Bézárd-tájoló, vagy  39/M. tájoló stb.) - legyen azon fok- vagy vonásbeosztás mindenkor betűjelzéseket is találunk, amelyek a fő világtájakat jelölik. A különböző államok világtáj-rövidítései a következők

5.2 A tájoló részei

A tájoló részei a következők: alaplap, mérő él centiméter beosztással, szelence, iránytű, szelence folyadék, irányhárfa, fok vagy vonásbeosztás, nagyító, fémtükör. A felsoroltak nem mindegyik tájolón találhatók meg.

6  Tájékozódás a terepen tájolóval, térképpel

[elejére]

Térkép alapján a tereptani tájékozódás munkasorrendje a következő:

• világtájak meghatározása,

• a térkép tájolása ; 

• álláspont meghatározása ;

• a térkép és a terep azonosítása.

6.1  A térkép tájolása

A térkép tájolása az a művelet, amikor olyan helyzetbe hozzuk a térképet, hogy a térképen feltüntetett hosszúsági vonalak iránya egybeessen a földrajzi északi iránnyal.

A térkép tájolása történhet: 1., tájolóval, 2., terepvonal segítségével, 3., tereptárgyak segítségével.

6.1.1  Tájolóval

A térképet úgy lehet bármilyen rendszerű tájolóval tájolni, hogy helyezzük a tájolót alapállásba, vagyis a szelence északi jelét fordítsuk a leolvasó jelhez; vigyük az alapállásban levő tájolót térképünkre úgy, hogy annak irányéle egybeessen a térkép keleti vagy nyugati szegélyére felszerkesztett hosszúsági vonallal;ezután a térképet - a tájoló elmozdítása nélkül fordítsuk el úgy, hogy a mágnestű mágneses vége a szelence északi jeléhez álljon be. Evvel a térképet betájoltuk (lásd 7. ábra).

Ennél a módszernél meg kell jegyeznünk, hogy a térképet csak akkor tájoljuk tájolóva1, ha nincs meg a lehetősét; arra, hogy a térképet a terep vonalai alapján tájoljuk be. Ugyanis a tájoló mágnestűje a mágneses északi irányt mutatja, azonban mégis felhasználhatjuk a térkép tájolására, mert a gyakorlati életben a mágnestű iránya (mágneses észak) és a térkép keleti vagy nyugati hosszúsági vonala között (földrajzi észak) az eltérés - különösen Magyarországon - kevés. Helytelen tájolási mód az, ha korszerű térképeinknél a tájolót valamelyik kilométer-vonal függőleges vonalára helyezzük, mert ekkor a jelentéktelen mágneses elhajlás még sokszorozódik és a kettő együttvéve jelentős szögeltérést eredményez.

6.1.2  Terepvonal segítségével

Ha bármilyen egyenes terepvonalon állunk (út, vasút, erdőszegélyek stb.), a térképet az adott terepvonal segítségével tájolhatjuk, mégpedig teljes pontossággal, mert a terepvonalakat a térképen a földrajzi É irányhoz viszonyítva szerkesztették fel.

Ehhez a térképet fordítsuk úgy, hogy pl. a térképen ábrázolt út iránya megegyezzen a terepen levő út irányával (lásd 8. ábra). Ügyeljünk arra, hogy a terepen levő terep vonaltól jobbra vagy balra eső tárgyak a térképen is a terep vonaltól jobbra vagy balra essenek.

6.1.3  Tereptárgyak. segítségével

Ha olyan ponton állunk, amely a térképen is azonosít ható (magaslat, útkereszteződés) és a terepen más tereppontot is látunk, amely szintén azonosítható, akkor ebben az esetben a térképet az első pontról a második pont segítségével tájoljuk (lásd 9. ábra).

Ez a művelet a következőképpen történik: helyezzünk a térképre vonalzót vagy ceruzát úgy, hogy az álláspontunk és az azonosított pont összekötő vonalán legyen: A vonalzót, ceruzát ne mozdítsuk el a helyéről és forduljunk úgy a térképpel, hogy a kiválasztott pont a vonalzó élének irányába essen. Természetesen az irányzáskor a vonalzót azzal a végével tartjuk magunk elé, amely a térképen az álláspontunkat mutatja. Ebben a helyzetben tájoltuk a térképet. Az összes tájolási módok közül ez a legpontosabb és túráink, versenyeink alkalmával lehetőleg ezt használjuk.

6.2  Az álláspont-meghatározás módszerei

Álláspontunkat térkép alapján legegyszerűbben a térképen ábrázolt olyan tereptárgyak segítségével lehet meg állapítani, amelyek körülöttünk helyezkednek el.

 Pl., ha ilyen ponton állunk (mint útkereszteződés, kilométerkő stb.), akkor világos, hogy ezen pontok .egyezményes, jele lesz álláspontunk a térképen.

Amikor álláspontunk nem egyezik meg a térképen feltüntetett terepponttal, akkor a következő eljárások egyikét alkalmazzuk: 1., szemmértékkel, 2., méréssel, 3., hátrametszéssel, 4., domborzat segítségével, 5., oldalmetszéssel

6.2.1  Állapontunk meghatározása szemmértékkel

Ennél a módszernél szemmértékkel állapítjuk meg álláspontunkat a legközelebbi tereptárgyak alapján. Ehhez tájoljuk a térképet, majd két-három közeli tereptárgyat jelöljünk meg rajta, amit a terepen is azonosítsunk.

Ezután szemmértékkel állapítsuk meg álláspontunkat a terepen, majd becsléssel ezen tereptárgyakhoz viszonyítva a térképen is jelöljük meg álláspontunkat (lásd 10. ábra). Álláspontunk pontos megállapítása a tereptárgyak számától és attól függ, hogy milyen gyakorlattal rendelkezünk ezen műveletben.

6.2.2 Álláspont meghatározása oldalmetszéssel

Abban az esetben, ha álláspontunk egy, a térképen ábrázolt terepvonalon van, akkor legcélszerűbb meghatározási módszer az oldalmetszés, amilyet egy jól azonosítható tereptárgy felhasználásával hajtunk végre. Ennél a térképet, az ismert terepvonal alapján, amelyen álláspontunk van, betájoljuk és magunk felé az azonosított pontból irányvonalat húzunk. Az első irányvonalat az út adja, erre történik a tájolás. A második iránynak a térképen feltüntetett tárgy irányvonalát vesszük. Ahol a magunk felé húzott irány utunkat (terepvonalunkat) metszi, ott van az álláspontunk (lásd 51, ábra).

6.2.3 Álláspont meghatározása méréssel

Amennyiben álláspontunk közelében olyan tereptárgy van, amelyet a térkép is ábrázol, akkor álláspontunkat méréssel határozzuk meg, ami lényegesen pontosabb eredményt ad, mint az 1: pontban leírt meghatározás.

Tájoljuk be a térképet és azután vonalzónkat (ceruzánkat) a térképen a pont jelére helyezzük rá úgy, hogy a vonalzó éle mentén látni lehessen a kiválasztott tárgyat. A vonalzó ilyen állása mellett húzzunk magunk felé a vonalzó mentén egy egyenest; majd becsüljük meg, vagy lépjük le a kiválasztott-tárgy és az álláspontunk közötti távolságot. Körzővel a távolságot a térkép mértékarányában a meg húzott irányvonalra felrakjuk, a kapott pont lesz az álláspontunk (lásd 11. ábra).

6.3  Álláspont meghatározása hátrametszéssel

A hátrametszés lényegében két vagy három tereptárgy irányából végrehajtott metszés. Az eljáráshoz a térkép betájolása után, ki kell választani két vagy három olyan jól azonosítható tereptárgyat, amelyeknek tőlünk rájuk menő irányvonalai 30°-nál nagyobb, de 150°-nál kisebb szöget zárnak be. Legjobb, ha a tereptárgyak egymáshoz viszonyított irányai 90°-os szöget alkotnak. Ezt nevezzük „jó metszésnek".

A hátrametszésnél tájoljuk a térképet, majd a három kiválasztott pont egyikének térképen jelölt jelére vonalzónkat (ceruzánkat) helyezzük rá úgy, hogy a vonalzó éle mentén látni lehessen a kiválasztott valós tárgyat. A vonalzó ilyen állása mellett húzzunk magunk felé a vonalzó mentén egy egyenest, majd végezzük el ezt a többi ponttal is. A három irányvonal metszése adja álláspontunkat (lásd 12. ábra).

Sokszor előfordul, hogy a metszés végrehajtása után a három irányvonal nem egy pontban találkozik, hanem úgynevezett „hiba-háromszöget" alkot. Általános szabály: ha a hibaháromszög oldalai kettő mm-nél nem nagyobbak, akkor a háromszög közepén vehetjük fel álláspontunkat. Ellenkező esetben a metszést meg kell ismételni. Meg kell jegyeznünk, hogy a harmadik tereptárgyból húzott irányra csak ellenőrzés miatt van szükségünk.

6.3.1 Álláspont meghatározása domborzat segítségével

Amennyiben rossz látási viszonyok akadályozzák a hátrametszés végrehajtását, vagy a területén kevés a terep tárgy, úgy a domborzat jellegzetes idomainak. segítségével határozhatjuk meg álláspontunkat.

Pl. tőlünk nyugatra, a. Nagy Kopasztól felénk nyereg húzódik a Kis Kopasz felé. Álláspontunk a Kis Kopasz nyugati lejtőjén van, a tetőtől ÉNy-ra kb. 1500 m-re.

7   Térkép ismeret

[elejére]

7.1   A  térképek mértékaránya, távolságmérés a térképen

Def.: Mértékarány a terep és a térkép közötti arány számszerű kifejezése. Olyan arányszám, amely megmutatja, hogy a térkép hányszor kisebb a terepnél.

Def.: Egy térképen mért távolság megfelelő tereptávolságát megkapjuk, ha a térképen mért távolságot megszorozzuk a mértékarány nevezőjével.

Pl.: 1:25 000 esetén 1 cm a térképen 25000 cm a terepen, azaz 250m.

t_t = t_k * M

Pl.: t_t = t_k * M = 3.8cm * 50 000 = 190 000cm = 1.9km

7.2Aránymérték

Def.: Az aránymérték a térkép mértékarányában szerkesztett hosszmérték.

7.3 Az aránymérték használata

• egyenes távolságok mérése a térképen

• görbe vonalak mérése:

• körzővel

• gördülő távolságmérővel

7.4 Tereptárgyak egyezményes jelei

• jelek

• színek

• szintvonalak:

• alapszintvonal

• fő szintvonal

• felező szintvonal

• kiegészítő szintvonal