A súlylökéshez használt versenyszerek súlya a nõknél 4kg, a férfiaknál 7,257kg. (korosztályos versenyeken 3-5-6kg-os súlygolyókat alkalmaznak) A lökést körbõl hajtják végre, melynek átmérõje 213,5cm. Az alapvetõ versenyszabályok (miszerint a lökést biztos egyensúlyi helyzetbõl, egy kézzel a vállgödörbõl indítva kell elkezdeni) két eltérõ versenytechnika kialalkulását eredményezték. Az egyik a hazánkban kevésbé népszerû forgásos vagy Barisnyikov, a másik a jobban elterjedt és kedvelt O'Brien technika lett.
    Általánosságként elmondható, hogy a dobószámok közül a súlylökésben számít legjobban a szer kidobásának magassága és a versenyzõ testtömege az eredményességben. Talán éppen ezért népszerû az O'Brien techika a súlylökõk körében, mivel a magas, nagy testtömegû atléták számára ez a techika könnyebben elsajátítható és biztonságosabb mint a forgásos technika. A Barisnyikov technika azoknak a versenyzõknek kedvezhet, akik viszonylag alacsonyabbak, robbanékonyabbak, de ugyanakkor több gyorsítási útra van szükségük a kidobóterpesz felvétele elõtt, mint azt az O'Brien technika számukra megengedné.

A súlylökés technikája

elejére

A hazai hagyományokat figyelembe véve mi is a háttal felállásos (O'Brien) technika rövid elemzését választjuk.
A dobó háttal áll fel a dobás irányának úgy, hogy fõleg a dobó kézzel megegyezõ lábán van a testsúlya. Ezt követi a mérleghelyzet, majd zsugorhelyzet.

Ebbõl a súlypont hátrafelé indul és a lendítõ láb aktív nyitó munkájával m egkezdõdik a becsúszás, amely a két láb támaszos dobóterpeszben ér véget. A kidobás a dobókarral megegyezõ láb emelõ, forgató munkájával, illetve a másik kar "nyitó" mozgásával kezdõdik és a kilökés pillanatában a boka illetve a csukló ujjak kinyúlásával fejezõdik be.
   A súlylökõ célja, hogy a szabályok által biztosított keretek között, a súlygolyót minél távolabbra juttassa el. Ennek érdekében a dobónak törekednie kell arra, hogy a golyót a lehetõ leghosszabb úton, törésmentesen és folyamatosan gyorsítsa a lehetõ legnagyobb sebességre. Ezért a láberõtõl függõen a lehetõ legmélyebbrõl, a kilökés pontjától minél távolabb célszerû a becsúszás indítása. A becsúszás levegõben mért átlagsebessége általában 2-3m/s között mozog. Az említett sebesség csak kis része vihetõ át a szer végsebességébe, körülbelül 10-15 százaléka. A becsúszás egyenes vonalon történjen és a golyó (a függõleges, azaz vertikális síkban) a dobás egész ideje alatt, a súlyponthoz a lehetõ legközelebb helyezkedjen el, mivel az oldalirányú kitérések a dobószer gyorsítását hátráltatják. A kidobás pillanatában a golyó minél magasabban hagyja el az ujjakat úgy, hogy a dobó teljes tömegével a súlygolyó tmögött helyezkedjen el.

Kleinart Schmitt	A. Nelson

A súlylökés oktatása

elejére

A súlylökõmozgás elemi szintû végrehajtásához szükséges alapmozzanatok a következõk:

A kar lökõmozgása

A súlylökés elõzõekben leírt két mozdulatának bemutatása és rövid ideig tartó gyakorlása után a kar lökõmozgásának kialakítása következik. Az oktatásnak ezt a fázisát már úgy tekinthetjük, mint a súlylökõ mozgás legelemibb végrehajtási formáját, amellyel a tanítványok bizonyos szintû teljesítményt elérhetnek. (kiinduló szint)

Phoiby	Peleshenko	Hunter

A tanítványok oldalterpeszben álljanak fel, arccal a dobás irányába, súlygolyó a nyaknál. A törzs egész kis mértékû jobbrafordítása után - amely a lökéshez szükséges elõlendületet adja - a golyó kilökése. Közben a könyök majdnem vállmagasságig feljön. A könyöknek ez a viszonylag magas helyzete nélkülözhetetlen a mozdulat helyes kivitelezése szempontjából (a dobó kéz hüvelykujja lefelé nézzen).
A lökõmozdulat gyakorlásakor a már említett magas könyökhelyzet mellett a következõkre kell figyelmet fordítani:
- a váll olyan mértékû emelésére, hogy a lökõmozdulat befejezésekor az áll szinte a dobó váll deltaizmára simuljon, ugyanis ezzel érhetjük el a legkönnyebben a helyes mozgásirányt, a legkedvezõbb kidobási szöget;
- a kilökés befejezésekor a könyökizületben való teljes nyújtásra;
- a lökõmozdulat végén a kézfej és az ujjak csuklóizületbõl végzett kifejezett csapómozdulatára.

A mozgás egészére a golyó tolásszerû, fokozatosan gyorsuló elõrehaladása a legjellemzõbb.

Kathleen Kluge	Harju

A lökõmozdulat mozgáskiterjedésének növelése, a láb és a törzs izmainak bekapcsolása, a helybõl súlylökés kialakítása.
A mozgáskiterjedés növelésére és így a golyó gyorsítására felhasználható erõk fokozására mindenekelõtt a törzs nagyobb mértékû jobbra fordítása, valamint ezzel egyidõben a jobb láb hátralépése, és a törzshajlítás teremt jobb lehetõségeket. E mozgással a tanulók lényegesen megnövelik az erõközlés útját, és a kilökésben jelentõs erejû, illetve tömegû izomcsoportokat is bekapcsolhatnak.

Gyakorlat

A kiinduló helyzet megegyezik az elõzõekben taglalt kiindulóhelyzettel. Felállás a dobás irányával szemben oldalterpeszben és a kilökés a jobb láb hátralépésével, valamint a vállvonal egyidejû jobbra fordításával.
Ennek a helyzetnek a jellemzõi:

- a vállvonal és a csípõvonal jobbra fordítása;
- a jobb csípõ és a térd erõteljesen hajlított.

   A jobb láb hátralépésével és a váll jobbra fordításával mind a csípõ, mind a vállvonal kb. 90 fokot elfordul a dobás irányától. A rotált vállhelyzet, a hajlított jobb térd a golyó emelésének és elõrehajtásának kedvezõ helyzetét teremti meg. A lökõmozgást a jobb csípõ emelõ, toló és fordító munkája vezeti be, és a jobb váll elõre, felfelé irányuló fokozatosan gyorsuló toló mozgása fejezi be.
   Ezzel a gyakorlattal a tanítványok tulajdonképpen eljutottak a helybõl súlylökés alapvetõ oldal-felállásos formájához. Az általános iskola V.-VI. Osztályos tanulói feltétlenül alkalmasak arra, hogy a súlylökõmozgást ezen a kiindulószinten eredményesen végrehajtsák.
A tanár alapvetõ feladata az alapfokú lökõmozdulat megszilárdítása, valamint annak az elvnek a tudatosítása, hogy ha az erõ hosszabb úton hat - amit a mozgáskiterjedés növelésével közvetlenül is tapasztalhatnak a tanulók, akkor a dobás távolsága is nagyobb lesz.
A tapasztalat tudatosodása ezért is lényeges, mert a eredmények fokozatos javulása jelentõs ösztönzõ erõvé válhat a mozgástanulás elõrehaladása, a még nagyobb kiterjedésû (háttal-felállásos, valamint az elõzetes lendülettel végrehajtott) súlylökõmozgás megtanulása szempontjából.

A becsúszással végrehajtott súlylökés oktatása

Gyakorlati tapasztalataink, valamint elméleti megfontolásaink is azt bizonyítják, hogy a helybõl súlylökés, és az egész test helyváltoztatásával egybekapcsolt súlylökõmozgás oktatása nem különíthetõ el mereven egymástól. Tehát az oktatási folyamatban nem akkor következik az elõzetes lendülettel (helyváltoztatással) végrehajtott súlylökés valamennyi formája, amikor a tanulók a helybõl, háttal-felállásos technikát már elfogadhatóan tudják.
A helybõl súlylökéssel párhuzamosan feltétlenül szükséges beiktatnunk az elõzetes lendülettel egybekapcsolt súlylökés egyszerû formáit, amelyek közül igen sok gyakorlat lényegesen könnyebben elsajátítható, mint a helybõl, háttal-felállásos technika.
A korszerû háttal-felállásos technika felépítésének menete, a gyakorlatok nehézségi sorrendjét is figyelembe véve a következõ lehet:

1. súlylökés járásból a törzs visszafordításával és visszadöntésével;

2. súlylökés oldalfelállásból, utánlépéssel;

3. súlylökés oldalfelállásból, beugrással;

4. súlylökés háttal-felállásból, utánlépéssel;

5. súlylökés háttal-felállásból becsúszással (O'Brien).

Mindegyik technikai formánál fel kell hívni a tanulók figyelmét, hogy minél kisebb legyen a vizszintes sebességcsökkenés a dobóterpeszbe érkezéskor. Az oktatás kezdeti szakaszában tehát a fõ feladat az elõzetes lendület folyamatos összekapcsolása a kidobással. Gyakran tapasztraljuk, hogy a tanulás kezdetén a lendülettel végzett súlylökés eredményer esetleg elmarad a helybõl dobás eredménye mögött. Ennek oka elsõsorban a helybõl súlylökés és az elõzetes helyváltoztatással egybekapcsolt lökõmozdulat merev elkülönülése egymástól.
   Éppen ezért szükséges a helybõl és a lendületbõl végrehajtott súlylökés párhuzamos oktatása. A helybõl súlylökés gyakorlataival párhuzamosan olyan gyakorlatokat is kell végeztetnünk a tanítványokkal, amelyek az egész test helyváltoztatását igénylik. A helybõl súlylökés felépítésére használt gyakorlatokkal párhuzamosan pedig oktatnunk kell a helyváltoztatással egybekötött mozgásnak azt a formáját, amely a legjobban megfelel az eddig elsajátított helybõl súlylökésnek.

A lendület és a kilökés összekapcsolása az oktatás kezdetén azt eredményezi, hogy a tanulók megtanulják gazdaságosan és hatékonyan hasznosítani a test tehetetlenségi erejét a golyó gyorsítására. A hatékonyság jól lemérhetõ a helybõl és a lendületbõl végzett dobások eredményeinek egybevetésével. Általában kielégítõ a lendülettel egybekötött súlylökés hatékonysága, ha az így elért eredmény már a kiinduló, tehát a legegyszerûbb technkiai formánál is kb. 0,8-1m-rel nagyobb, mint a helybõl dobás eredménye. Jó, ha a technika bonyolultabbá válásával a különbség fokozatosan nõ a lendülettel végzett dobás javára. A helbõl, háttal-felállásos elõzetes bal láb lendítéssel, valamint a háttal-felállásból becsúszással végzett súlylökõ technikáknál el kell érnünk, hogy a jobb képességû tanulók közel 1-1,5m-rel tudják növelni eredményüket, a helybõl dobás eredményéhez viszonyítva.
Az elõzetes lendület és a kilökés összehangolásának menete:

1. A súlylökés alapvetõ technikai elemeinek (golyó fogása, tartása, lökõmozdulat), valamint a legegyszerûbb helybõl súlylökõmozgás elsajátítása.

2. A helyváltoztatással, azaz a járásból végrehajtott súlylökés bemutatása és gyakoroltatása.

3. Az oktatási folyamat következõ szakaszában a két említett gyakorlatot párhuzamosan végeztessük. Néhány helybõl dobás után járásbó, elõzeteslendülettel egybekapcsolt súlylökés.

Ha olyan hibákat állapítunk meg, amelyek a helybõl súlylökés ismételt végrehajtásával jól javíthatók, akkor térjünk vissza a helybõl súlylökéshez. Tehát a két végrehajtási forma egymáshoz való viszonya az oktatási folyamatban jellemezhetõ mind az egymásutánisággal, mind az egymásmellettiséggel. A lendülettel egybekapcsolt súlylökés egyszerû formájának oktatása akkor is szükséges, ha elsõdleges célunk - a tantervi elõírás szerint - a helybõl súlylökés megtanítása.
A leírt oktatási menet nem csak a kinduló, hanem az egyre bonyolultabbá váló technikai végrehajtásokra is vonatkozik.
   Ezt összegzik a következõ gyakorlatok. A helybõl súlylökés egyre fejlettebb formáival párhuzamosan, az azokkal leginkább transzferhatást mutató, lendülettel végzett súlylökõmozgások találhatók.

Versenyzési szabályok

elejére

(1) A súlygolyót a válltól egy kézzel kell lökni. Amikor a versenyzõ feláll a körben a dobás megkezdéséhez, a súlygolyónak érintenie kell a nyakát vagy az állát (vagy nagyon közel kell lenni azokhoz). A dobás során a kéz nem süllyedhet ennél a pozíciónál lejjebb, a súlyt pedig nem szabad a vállak vonala mögé vinni.

Bástya

(2) Anyaga és elhelyezése. A bástya fehérre festett fából (vagy más alkalmas anyagból) készül, körív alakú és belsõ oldala egybeesik a kör szegélyének belsõ szélével. A bástyát a szektorvonalak között középen, szilárdan kell a talajhoz erõsíteni.
(3) Méretei. A bástya belsõ hossza 1,22 m (+-1 cm), szélessége 11,2-30,0 cm, magassága (belül mérve a kör felszínétõl) 10 cm (+-2 mm)
Megjegyzés: Az IAAF korábbi szabályai szerint készült bástyák továbbra is elfogadhatóak.

221. szabály

(1) A fedett pályás súlylökésnél a 180, 187 és 188. szabály elõírásait kell alkalmazni a következõk kivételével.
A dobószektor
(2) A súlygolyó talajraérési helyének olyan anyagból kell készülnie, amelyen a golyó nyomot hagy, de minimális a felpattanása.
(3) A szektort a távolabbi végén és a két szélén, a körhöz olyan közel, amennyire az a többi versenyzõ és a hivatalos személyek biztonsága érdekében indokolt, olyan hálóval vagy ráccsal kell elhatárolni, amely meg tudja állítani a súlygolyót akár repülés közben, akár a talajról történõ felpattanásakor.
(4) Tekintettel arra, hogy fedett pályán a hely korlátozott, elõfordulhat, hogy az elkerített részen belül nem lehet egy teljes 40°-os szektort kitûzni. Ekkor a következõket kell alkalmazni:
(i) A szektor távolabbi végén a védõhálót legalább 50 cm-rel a fennálló férfi vagy nõi világcsúcson túl kell elhelyezni.
(ii) A két oldalon a szektorvonalnak szimmetrikusnak kell lenniük a 40°-os körcikk középvonalától számítva.
(ii) Az oldalsó szektorvonalak, ha nem alkotják a 40°-os körcikk részét, vagy a dobókör középpontjából sugárszerûen indulnak ki ugyanúgy, mint a 40°-os szektorvonalak, vagy egymással és a 40°-os szektor középvonalával párhuzamosak. Ha a szektorvonalak párhuzamosak, a köztük lévõ távolságnak legalább 9 m-nek kell lennie.

Súlygolyó

(5) A súlygolyó a talajra érési helytõl függõen (lásd 2. pontot) lehet tömör fém, vagy fémbevonattal ellátott, illetve lágy mûanyaggal vagy gumival bevont, megfelelõen kitöltve. Ugyanazon versenyen mindkét fajta súlygolyó nem használható.
Tömör fém vagy fémbevonatú súlygolyó
(6) Ennek a szernek meg kell felelnie a szabadtéri súlylökésre vonatkozó 188.4 és 188.5 szabályban foglaltaknak.
Mûanyag- vagy gumibevonatú súlygolyó
(7) A súlygolyó bevonata lágy mûanyag vagy gumi, megfelelõ kitöltõ anyaggal, úgy hogy szokásos sportcsarnoki talajra érve ne okozzon kárt. Gömb alakúnak és simának kell lennie, és a felülete nem lehet durva.

A súlygolyónak következõ méreteknek kell megfelelnie:

A bástya méretei

Súlygolyó

(4) Anyaga és szerkezete. A súlygolyó anyaga vas vagy sárgaréz, illetve bármely olyan fém, amely nem lágyabb a sárgaréznél. Lehet tömör vagy üreges, az utóbbi esetben a súlygolyót lehet ólommal, illetve más anyaggal tölteni. Alakja gömb, a felülete nem lehet durva, a felszínét simára kell kiképezni.
(5) A súlygolyónak következõ méreteknek kell megfelelnie:

Rrekordok a súlylökés sportágban

elejére

Szabadtéri felnõtt világrekordok

Az olimpiai történetünk egyetlen érmes emléke súlylökés vonatkozásában

elejére

Varjú Vilmos
Született: 1937. június 10-én. Meghalt: 1994. február 17-én.

Varjú Vilmos, a kétszeres súlylökõ Európa-bajnok (1962. és 1966.) sportpályafutását, és azt, hogy két Európa-bajnokságát 1962-ben Belgrádban, majd 1966-ban Budapesten hogyan nyerte meg, az Európa-bajnok magyar atléták sorozat már tartalmazza. Kiváló bajnokunk azonban a két Európa-bajnoki gyõzelem között az 1964. évi tokiói olimpián is Európa legjobbjának bizonyult.
Varjú Vilmos ebben a kimondottan amerikai versenyszámban, a súlylökésben áttörte az amerikai "falanxot", és leszorította a dobogóról példaképét, az amerikai Parry O'Brian-t, aki 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben is aranyat, majd Rómában ezüstöt vehetett át az olimpiai játékokon. Ez a bravúr - az amerikaiak hármas gyõzelmét megakadályozni - csak a csehszlovák Jiøi Klobla-nak sikerült, amikor 1956-ban õ is bronzot szerzett.
A tokiói olimpiát az a Long Dallas nyerte (20,33), aki Rómában harmadik volt, míg a második helyet az a Rendel Matson foglalta el (20,20), aki a négy évvel késõbbi, 1968. évi mexikóvárosi olimpiai bajnok lett. A két amerikai mögött Varjú 19,39-et lökött.

Forrás:
Atlétika oktatása
Atlétika
Atlétika II
www.iaaf.com
MASZ

(Szerkesztette: Béres Sándor, Anyagot gyûjtette: Lázár Zoltán III.évf. technika-testnevelés I.évf. pedagógia "C")

Vissza az elejére